Párkapcsolati coachként gyakran szembesülök olyan helyzetekkel, amikor az egyik fél jelzi az igényeit a másik felé, de a másik mintha nem is értené mit akar.

Ilyenkor általában nem arról van szó, hogy nem akarja megérteni, vagy elutasítja a másik vele szemben támasztott igényeit, vagy jelzését, hanem arról, hogy valóban nem érti. Ugyanis a hozzá érkező információra még nem befogadó.

Ilyen esetben a folyamat során a párt visszavezetjük egy olyan helyzetbe, ahol még mindketten komfortosan, jól érzik magukat és elkezdődhet az értő kommunikáció, hogy aztán megtaláljuk azokat a pontokat, ahol a kapcsolatukban tovább tudnak egymás mellett fejlődni és ezzel a kapcsolatukat mindkettőjük számára újra örömet adó kapcsolattá tudjuk alakítani.

Ebben gyakran jelent igazi megoldást a megfelelő egyéni konzultáció.

Hogy mi kell ehhez, mi az az elfejlődés és mi a megoldás, erről írok ebben a cikkben.

AMIKOR TUDUNK EGYÜTT LÉPNI A PÁRKAPCSOLATBAN

Minden kapcsolódás valamiféle üzenetet, lehetőséget hordoz számunkra és/vagy a másik ember számára, hogy tapasztaljon, információt kapjon, amit be tud építeni a személyes útjában a fejlődésébe. A párkapcsolat ebben egy különleges kapcsolódás.

A párkapcsolat ideális esetben egy erős érzelmi fellángolással, szerelemmel kezdődik. A pár tagjai együtt szeretnék folytatni, összekötik az életüket. Ebbe a közös életbe belépve, ahogy összeköltözés során mindenki viszi a személyes dolgait, ami a másiknak vagy tetszik, vagy nem, vagy illik a lakás többi részéhez, vagy nem, úgy viszik be az érzelmi életüket, az eddigi életükben szerzett tapasztalataikat, az örömeiket, gátlásaikat, a tudattalan mélyébe ágyazott hiedelmeiket. Ezek az első időszakban, a lángolás idején még nem feltétlenül jelentkeznek problémaként.

Az, hogy ezek a problémák aztán hova csúcsosodnak ki, lesz-e belőle kiabálós veszekedés, vagy együtt meg tudják-e oldani, nagyban függ attól, hogy mennyire látják a kapcsolatban rejlő lehetőségeket, mennyire akarják megoldani ezeket a problémákat és mennyire vannak távol egymástól, amikor ráeszmélnek, hogy baj van.

==============

A jó hírem az, hogy mindig van megoldás.

==============

Persze ahhoz, hogy ezt a pár együtt tudja megoldani az kell, hogy

• nincs fizikai agresszió,
• nincs pszichés probléma,
• mindkét félben ott legyen a szándék a megoldásra,
• mindkét fél elkötelezett abban, hogy együtt lépjenek tovább,
• mindketten értik a másik igényeit.

==============

A továbbiakban ezekkel az alapfeltételekkel megyünk tovább, vagyis, amit olvasol az akkor igaz, ha ezek teljesülnek.

==============

Az első lépés mindkét oldalról megérteni, hogy mik a másik fél igényei, ami nem is olyan egyszerű.

AMIKOR MEGTÖRTÉNIK AZ ELFEJLŐDÉS

Tudni kell, hogy amikor egymással összekötöttük az életünket, akkor a tudatunk legmélyén megbúvó, még kisgyermekkorban belénk égett hiedelemrendszerünk szerint működő érzelmi válaszaink alapján kötöttük hosszabb időre KÖZÖSEN össze az életünket. Ezt mindketten akartuk.

Az oka ennek az, hogy a tudattalan mintáink alapján kiváltott érzelmi reakcióink megtalálták azt az ideális párt, akitől ebben a kapcsolatban a legtöbbet kaphatjuk annak érdekében, hogy a hibás mintáinkat megoldjuk és örömteli életet éljünk. Ez tudom, hogy így elsőre döbbenetesen hangzik, különösen egy problémákkal terhelt párkapcsolatan, de ne szörfölj át másik oldalra, olvasd tovább, meg fogod érteni.

A kapcsolat elején még minden rendben, hiszen ott az a fantasztikus láng, a szerelem.

Egyszer csak megjelenek az első konfliktusok.

• Én szeretnék elmenni színházba. <-> Én meg utálom a színházat.
• Nem szeretem a cigifüstöt. <-> Mindig is cigiztem.
• Menjünk sétálni ebben szép időben! <-> Hadd dögöljek már a hosszú hét után!
• Nézzük meg a meccset! <-> Inkább üljünk be egy cukiba!

A sor végtelen.  

És akkor elkezdenek külön programokat szervezni.

• Ma később jövök, a haverokkal megdumáljuk a meccset.
• Elmegyünk a csajokkal színházba.

Aztán az egyik felet elkezdi érdekelni, hogy mi változott és hogyan lehetne visszahozni az elveszettnek hitt lángot, a másik meg annyira nem érdeklődő. Vagyis a két fél érdeklődési köre már nem annyira közös és amennyiben nem is nyitottak a másikra, vagyis nem osztják ezt meg egymással, akkor az érzelmeik és ezzel maga az ember más úton fejlődnek. Megtörténik az elfejlődés, ami az elváláshoz vezethet.

Ha ilyenkor az a fél, amelyik a kapcsolatuk megoldásával foglalkozik, elkezdi a másiknak mondogatni, hogy szerinte mit kellene tenniük, vagy a másik hogyan változzon, hogy nekik jó legyen, többnyire süket fülekre és értetlen tekintetekre talál.

==============

Egyszerűen azért, mert a másik még nem tart ott, ahol ő, így nem befogadó ezekre az információkra, valójában nem is érti. Ami aztán egy idő után frusztrációt okoz és elkezdődnek a veszekedések.

==============

„Pedig én csak szóltam. Miért kell ezen így megsértődni?” Igen. Ám, ha a másik erre nem befogadó, akkor ez bizony agresszió, még, ha verbális is.

Ezzel a másikat folyamatosan bántom, és mivel nem érti az igényeimet, egy idő után már menekül ezektől a helyzetektől. (Csak megjegyzem, ennek az igazsága engem, aki mindent kommunikálok, nagyon mélyen megdöbbentett és átértékeltem bizonyos dolgokat.)

Ez aztán viszonylag gyorsan visz a meg nem értéshez és a szakításhoz.

Ám mivel a tudattalan mintáink alapján felbukkanó érzelmi reakcióink miatt választottuk ezt a párkapcsolatot a fejlődésünkért, kétségünk ne legyen afelől, hogy amennyiben a bennünk lévő hibás viselkedésminták megoldása nélkül lépünk ki a kapcsolatból, akkor a következőben ugyanezzel fogunk szembesülni, csak nehezített formában.

Ekkor hallunk ilyen mondatokat:  

• Mindig ilyen pasikat fogok ki!
• Minden nő hazudik!
• Minden pasi félrelép!
• Minden nő kihasznál!
• Minden pasi kihasznál!

És a sor végtelen.

BESZÉLJÜNK A MEGOLDÁSRÓL!

A jó hír, hogy amennyiben a korábbi feltételek igazak, akkor IGEN, VAN MEGOLDÁS.

Már az előző fejezet végén leírt ismétlődő mintákra mutató mondatok jelzik, hogy hol van bennünk az az érzelem, hibás viselkedésminta, amivel dolgozni kell.

A társunk ugyanis görbe tükröt mutat elénk önmagunkról. Tehát, ha benne zavar valami, annak a forrását magamban kell keresnem. Ha rendben vagyok, akkor nem tud zavarni.

Vagyis, ha zavar, hogy pl. kihasznál, akkor nyilván olyan helyzetekbe megyek bele, amiben lehetőséget adok a másiknak arra, hogy ki tudjon használni.

• Mert nem vettem észre a jeleket, vagy
• mert észrevettem, de ki vagyok én, hogy szóljak, vagy
• mert szóltam, de hagytam magam mégis megvezetni egy kis hízelkedéssel, mert az olyan jó volt.

Szóval lehet e mögött önbizalomhiány, tehetetlenség, bűntudat, szégyen, stb.

==============

Ha boldog akarsz lenni, akkor nem boldogságot kapsz, hanem lehetőségeket arra, hogy meglásd, mi az, amin változtathatsz, hogy a boldogság felé haladj. Egy kapcsolatban a társunk ebben segít azzal, hogy görbe tükröt állít elénk.

==============

Amikor ezt egy folyamat során megérti a pár, akkor elkezdhetünk az igények megértéséről beszélni. Akkor kerülünk jó irányba, amikor az igények megértésén és elfogadásán túl mindkét félben megvan a szándék arra, hogy a másik igényét kielégítse. Legyen az annyi, hogy hetente kapjon a nő egy szál virágot, vagy a férfi kapjon értő meghallgatást és jogos elismerést a munkahelyi sikereiről, vagy, hogy menjenek el együtt színházba és gokartozni is.

Igen ám, de itt nagyon fontos az őszinteség és a hitelesség. A tapasztalatom az, hogy amikor eddig eljutunk, akkor sokan erőszakot tesznek magukon, hogy olyan dolgokat tegyenek, ami egyébként zavarja őket.

• Zavarja, ha virágot kell vennie (nem szereti a vágott virágot, irtózik a rózsától, utálja, ha látják, hogy virággal a kezében megy az utcán, stb.).
• Utálja hallgatni, ahogy a férfi a munkájáról, a sikereiről mesél (utálja, hogy ő nőnek született, nem mer rákérdezni arra, mait nem ért és ez frusztrálja, képtelen dicsérni, stb.)
• Nem szeret kiöltözni, mert zavarja az elegáns ruha, a fekete öltöny félelmet, rettegést kelt benne.
• Rossz érzés számára a gyorsaság, retteg beülni egy száguldó járműbe.

Ezek a leggyakrabban olyan mélyen rögzült tudattalan minták, amiket meg sem tud fogalmazni, csak azt érzi, hogy ez neki nem megy. Ám ahhoz, hogy a kapcsolat ne menjen tönkre, erőszakot tesz magán és elnyomja az érzelmeit.  Ez pedig egy időzített bomba mind a személy és az egészsége, mind a kapcsolat számára. A személyt magát lelkileg és fizikailag is megbetegítheti, míg a kapcsolatban egyszer csak úgy robban és olyan váratlanul, hogy visszafordíthatatlan következményeket okoz.

==============

Kivéve, ha magát a rossz érzést okozó érzelmi gátat szüntetjük meg azzal, hogy a gátló viselkedésmintát feloldjuk. Ezzel aztán megszűnik az akadály, a rossz érzés.

==============

Ezekben az esetekben már egyéni konzultációk során lehet megoldani a gátolt viselkedésminta feloldását az AnaLog módszer segítségével.

Az már csak hab a tortán, hogy amint a kapcsolatban az egyik fél változik, változik vele a másik fél is.

A párkapcsolat ekkor, az AnaLog módszer során az egyéni gátolt viselkedésminták feloldásán keresztül készen áll arra, hogy folyamatosan egyre teljesebb örömet adjon a feleknek.

==============

Kapcsolódó cikkek:

Párkapcsolat – Érzelmek – Feldolgozás

A férfi, mint bántalmazott fél a kapcsolatban

==============

Az AnaLog módszerről bővebben olvashatsz itt: AnaLog módszer

IDŐPONT FOGLALÁSHOZ KLIKKELJ IDE: Online időpontfoglalás

Iratkozz fel a Cacirasz – AnaLog módszer Facebook oldalunkra, ahol aktív közösségünk tagja leszel, így az elsők között értesülsz eseményeinkről!

Iratkozz fel az RBTErápia Youtube csatornánkra, ahol hasznos videókat találsz és az elsők között értesülsz, ha új videót teszünk fel.