MI TÖRTÉNIK AKKOR, AMIKOR EGY GYERMEK TELJESÍTMÉNYÉT MÁSOK TELJESÍTMÉNYÉNEK FÉNYÉBEN ÍTÉLJÜK MEG? MI VAN, HA EZ MINDIG EGY ÁLTALUNK VÉLT ÉS KIVÁLASZTOTT JOBB, IDEALIZÁLT TELJESÍTMÉNY? MI VAN, HA EZT EL IS MONDJUK A GYERMEKNEK ÉS EZZEL MÁSOKHOZ MÉRJÜK? MI VAN, HA ENNEK A GYERMEKNEK MI VAGYUNK A SZÜLEI?

Nézzük meg ezt a gyermek és a szülő oldaláról is! Hogyan alakul ki ez a fajta elvárás, visszacsatolás, mit okoz a gyermekben és hogyan lehet megoldani szülőként önmagunkban és a gyermek oldaláról?

Előre jelzem, ha a szülő megoldja, a gyermeknél is megoldódik, hiszen ő mutatja felém, szülő felé az esélyt a fejlődésemhez. 😊

Ahogyan azt is muszáj itt megjegyeznem – nehogy véletlenül is rosszul érezd magad –, hogy nincs tökéletes szülő és a szülőkben meglévő tudattalan viselkedésminták is rögzültek valamikor, ám, ha észreveszi ezt, pl. egy ilyen cikk elolvasása során, akkor már ott a lehetőség a változásra. 😉

==============

A gondolat és hogy ezt leírom, valahol ott kezdődött, hogy találkoztam egy kedves emberrel, aki felnőttként folyton leblokkol a vizsgái előtt, pedig szeret tanulni, új dolgokat elsajátítani és fejleszteni önmagát, tele van információkkal, mindenre tudja a választ, ám amikor meg „kellene” mutatni egy vizsgán, vagy korábban az iskolában egy dolgozatban, feleléskor, sportban, valahogy nem sikerül és már előre szorong.  Ráadásul e miatt úgy érzi nem képes rendesen tanulni, átlagosnak tűnik, ott is inkább alulról súrolva a lécet.

MI VEZETHET EL IDÁIG?

Kiderül, hogy gyermekkorában az édesanyja a gyermek minden teljesítményét ahhoz képest ítélte meg, amit ő maga tökéletesnek tartott és e mellett a gyermeket, a gyermek teljesítményét, eredményeit másokhoz, más gyermekekhez viszonyította. A kisgyermek minden érdeme mások, jellemzően a szülő által jobbnak vélt érdemek fényében került megítélésre és megmérettetésre.

==============

Amikor pl. a kisgyerek mutatott egy rajzot, vagy megmutatta milyen szépen tud táncolni, vagy énekelni, akkor ilyen visszajelzéseket kapott:

• Hmmm, megy ez még jobban is, csak gyakorolj még!
• Ez mi? Egy cica nem így néz ki.
• Az a másik kislány/kisfiú nagyon szépen táncol, ha eleget gyakorolsz, neked is lehet, hogy hasonlóan fog menni.
• Látod, arra a gyerekre sohasem kell rászólni!
• Csináld csak, de neked ehhez nincs olyan tehetséged/alkatod, mint annak a másiknak.
• Nézd meg a másikat! Már rég megtanulta, te meg egy mondatot nem vagy képes megjegyezni!
• Nézd meg mennyivel kisebb, mégis sokkal ügyesebb/bátrabb/kevesebbet nyafog, mint te!

A szülő egy saját tudattalan mintája alapján jó szándékkal ösztönözni szeretné a gyermekét, mert úgy érzi, hogy ezzel jót tesz neki, és ehhez ezt az eszközt ismeri. A gyermeket viszont frusztrálja mindez és egy idő után azt az érzést kelti benne, hogy semmire sem képes, mert mindig van jobb.

Ezzel a gyermek

• egyrészről azt érzi, hogy a szülő elutasította,
• másrészről megtanulja, hogy önmagát a külső környezete viszonylatában értékelje.

==============

Egy magányos, kifelé figyelő gyermeket látunk, aki úgy érzi, nem elég jó (mert mindig van jobb) és akiben ez rögzül a tudattalanban.

“Ha annak alapján ítélsz meg egy halat, hogy hogyan tud fára mászni, egész életében hülyének fogja hinni magát.”  Albert Einstein

ÉS ELJUTUNK A BLOKKOK KIALAKULÁSÁHOZ

A gyermek, amikor a többszöri elutasítást követően úgy érzi, magányos, ahhoz, hogy visszakapja a szülőt és annak elfogadó szeretetét, mindent megtesz azért, hogy megfeleljen neki. Feladja a vágyait és a szabadságát és később, felnőttként ez már annyira a részévé válik, hogy észre sem veszi, ez a természetes, tudattalan reakciója. Így vélhetően egy olyan társat választ magának, ha választ, aki ugyanezt a szülői mintát testesíti meg számára. Vagyis elutasítja, saját igényeit állítja vele szembe és elvárja, hogy azokat kielégítse, miközben őt magát, az ő vágyait, igényeit a másik cseppet sem veszi figyelembe. És ennek az embernek – bár gátolja az életében – ez megfelelő. Egy darabig, amíg észre nem veszi.

Másrészről, mivel a teljesítménye nem önmagához képest kap megítélést, vagyis, hogy mit tud, mihez van tehetsége, mennyi idős, mit szeret, stb., hanem valami ideális mércéhez, a gyermek is elkezd kifelé figyelni. Elhagyja a saját vágyait, eltávolodik azoktól a dolgoktól, amik igazából számára élvezetesek, amik neki adnak örömöt. Már nem az lesz számára érdekes, hogy ő mit tud, mit szeret csinálni és hogyan, hanem, hogy másokhoz képest mit tud. Másokhoz képest hogyan teljesít, felnőttként általában munkája van és nem hivatása. Ha nem teljesít olyan jól, mint az ideális, akkor megszégyenül, hiszen a szülei ezt tanították neki. Nem akar szégyenben maradni, ezért mindenben próbálja a tökéleteset nyújtani. Márpedig olyan, hogy tökéletes, nincs. És mivel nem tud tökéleteset nyújtani, úgy érzi – és ez a tudattalan reakciója –, hogy nem elég jó, értéktelen. És ez számra – bár gátolja az életében – a tudattalanban rögzült minta miatt természetes. Egy darabig.

Szóval ott az erős megfelelési kényszer kézen fogva az alacsony önbecsüléssel és a szégyentől való félelemmel.

MINT GYERMEK ÉS FIATAL FELNŐTT

• A dolgozatok és feleletek előtt simán megoldom tökéletesen a példákat, felmondom magamban a verseket. Ha anyám, vagy apám előtt kell felmondanom, már akadozok, a felelésnél pedig besülök, a dolgozatoknál pedig nem is értem hogyan ronthattam el.
• Mindenért bocsánatot kérek és még azt is megköszönöm, ha visszaadják a játékomat.
• Általában figyelek másokat és igen nehezen, vagy egyáltalán nem oldódok fel, nem jellemző rám az önfeledt szórakozás.
• Kontrollálom magam és a környezetem.
• Nem merek udvarolni, ha udvarolnak nekem, nem merek közeledni, mert úgysem vagyok elég jó.
• Könnyen leszek dühös és akkor jó eséllyel rombolok, hiszen úgysem érdemlek mást.
• Könnyen hozom magam méltatlan helyzetekbe akár egy nagyobb társaságban is, általában jópofának vélt feltűnősködéssel, csak, hogy „szeressenek”.
• Úgy általában degradálóan beszélek magamról és a sikereimet is véletlennek tekintem.

MINT SZÜLŐ

• Fontos, hogy hogyan ítél meg a külvilág, ezért a családommal szemben a külvilág fontosabb, a családom inkább lenyomom a külvilágtól érkezett jobb megítélésért, ha kell agresszívan
• Gyakran leteremtem a gyerekem a legapróbb, más számára nem is észrevehető dolgokért nyilvánosan, csak nehogy rossz megítélésem legyen, nehogy szégyent hozzon rám.
• A gyerekemmel szemben idealizált, külső elvárásokat támasztok, nem igazán figyelek az ő igényeire és képességeire.
• Nem vagyok önmagamnak fontos, nem is hiszem el, hogy olyan sokat érdemlek az élettől, de a gyermekemtől elvárom, hogy mindent megkapjon és ezt az igényemet sokszor el is mondom neki.
• Ha megdicsérnek, az nekem inkább kellemetlen és igazából el sem hiszem, hogy igaz, azt vizsgálom, hogy milyen hátsó szándék lehet mögötte.
• Egy társaságban általában én vagyok a bohóc, akit mindenki kiröhög, de én úgy érzem, ettől szeretnek.
• Az étteremben még a pincértől is legszívesebben elnézést kérnék, amiért zavarom a rendelésemmel és leszidom a gyerekem, ha nem ízlik neki, amit kihoztak, és inkább én megeszem, pedig érzem, hogy gáz a kaja. 

Van megoldás? VAN MEGOLDÁS!

Ha így nőttél fel gyermekként, jó eséllyel ezt a mintát adod tovább te is a gyermekednek, ahogyan a te szüleid is neked. Ez nem szándékos rosszakarat! Dehogy!

==============

A szülők a tőlük telhető legjobbat akarják nyújtani a gyermekeinknek. Ahogy nekünk a szüleink, úgy mi a gyermekeinknek.

==============

Ettől még lehetnek hibás és gátló tudattalan viselkedésmintáink, amiken van lehetőségünk változtatni és ha észrevesszük ezeket, meg fog jelenni az igényünk is a változtatásra. Ha akár a gyermekkorodból, akár a felnőttkorodból, akár a gyermeked viselkedésében több dologra ráismertél a fenti felsorolásból, akkor jó eséllyel érintett vagy.

A JÓ HÍR, HOGY VAN ESÉLYED ÉS LEHETŐSÉGED A TARTÓS VÁLTOZÁSRA!

Ez a változás oda vezet, hogy elkezdesz befelé figyelni. Az lesz a fontos, aki te vagy, és ami neked örömet okoz. Nem a külső környezeted vélt megítélése szerint éled az életed, hanem a belső vágyaid, céljaid szerint. Ráadásul ezzel együtt a gyermekednek is ezt adod tovább. Ha a gyermekedben már réismertél egy-két dologra, a te változásoddal ő is változni fog, akárcsak a környezeted.

Az AnaLog módszerrel nem kell új mintákat megtanulni, nincsenek házi feladatok. Az AnaLog módszerrel a tudattalanban rögzült gátló viselkedésmintákat oldjuk ki úgy, hogy az életed a számodra teljes és örömteli élet irányába forduljon és megszűnnek az addigi gátló reakciók.

VÉGÜL AZ ÉN SZEMÉLYES MEGÉLÉSEM

A fenti felsorolások közül sok ismerős számomra, de már nem a részem.

Egy olyan generációt képviselek, ahol ez egy természetes szülői minta volt számunkra, akárcsak a poroszos óvodai és iskolai rendszer is. Emlékszem, hogy szinte mindig tudtam az órákon a jó választ és csak hallgattam, ahogy a többiek a helytelen megoldásokat kiabálják be, de nem mertem megszólalni, mert mi van, ha én tudom rosszul és kinevetnek. Ma már a minden területen versengés helyett az együttműködés vált fontosabbá, ahol mindenki a saját tökéletességét adja be egy folyamatba és az AnaLog módszer ebben rengeteget segített nekem.

==============

A hétéves kislányom boldogan mutatja a rajzait és fantasztikusnak, kifejezőnek tartjuk őket, ami tel is mondunk neki. Amikor énekeltem, leállított, pedig nagyon szeretek énekelni. Amikor jó zenét hallott, nagyon szépen dúdolta, mégis azonnal elhallgatott, ha észrevette, hogy hallgatjuk. Puhatolóztunk nála és gyorsan kiderült, hogy az oviban, az ének foglalkozáson az óvónéni (az én generációm) összeméri őket és a szerinte legjobb kisembert emeli ki a többiek számára mintának, ami a lányomnak, és nyilván a többi gyereknek is rossz érzés és frusztráló és azért nem énekelt otthon és azért állított le, mert szégyelli, hogy ő nem elég jó és ha én énekeltem, akkor is ezt érezte.

Nos, azóta nagyon figyelünk ezekre a jelekre és sokat beszélgetünk erről és arról, hogy pl. a bagoly csodás állat, bár nem tud a fán kúszni, mint a mókus és a mókus is csodás állat, bár nem tud repülni, mint a bagoly és mindkettő úgy tökéletes, ahogy van és nem szomorúak e miatt. És már együtt dúdolunk. Mert nem az a lényeg, hogy másoknál jobbak legyünk, hanem, hogy önmagunktól és együtt legyünk jók és érezzük jól magunkat.

Szóval mindig van megoldás.😉

==============

Kapcsolódó cikkek:

Tudtad, hogy az agyunk a döntéshez hiányzó információkat képes automatikusan pótolni?

Az elefánt, az EQ és az örömteli élet

==============

Az AnaLog módszerről bővebben olvashatsz itt: AnaLog módszer

IDŐPONT FOGLALÁSHOZ KLIKKELJ IDE: Online időpontfoglalás

Iratkozz fel a Cacirasz – AnaLog módszer Facebook oldalunkra, ahol aktív közösségünk tagja leszel, így az elsők között értesülsz eseményeinkről!

Iratkozz fel az RBTErápia Youtube csatornánkra, ahol hasznos videókat találsz és az elsők között értesülsz, ha új videót teszünk fel.