MIT GONDOLUNK A VÁLTOZÁSRÓL?

Mikor vagyunk rá képesek és vajon van-e bármilyen határ, ami után már elképzelhetetlen a változás? Legyen az akár a változás témájában, erősségében, vagy az életkor tekintetében. Van-e a változásra megfelelő alkalom, vagy a változásomat kitől kell függővé tennem, kell-e valakire, vagy valamire várnom?

Valaki azt mondta, ő már, 51 évesen olyan idős, hogy úgysem fog változni, vagy bármiben változtatni, már ami a viselkedését, vagy az érzelmi reakcióit illeti. Nos, már maga a kijelentés is elég erős gátolt érzelmi reakciót mutat, ami ezt az embert már eleve abban megakadályozza, hogy észrevegye a változás lehetőségét és elinduljon valamiféle számára kedvező változás felé. Pedig azt nagyon érzi, hogy igény lenne rá!

Van-e ebből a csapdából kiút? És ha van, mi az? Erről fogunk ebben a cikkben beszélgetni. Persze beszélgetés csak akkor lesz belőle, ha te is bekapcsolódsz és ha valamire kíváncsi vagy, hát kérdezz bátran!

Egy biztos: amint megjelenik a személyes változtatás igénye, az fontos jelentéssel bír és a változáshoz a legmegfelelőbb idő a most és az egyetlen személy, akire ilyenkor vársz, az te magad vagy.

De kezdjük az elején!

A VÁLTOZÁSSAL SZEMBENI GÁT, ELLENÁLLÁS

Láttál már olyat, hogy valaki nyáron szandálhoz magasszárú zoknit vesz fel, ami öltönyhöz menne igazán? Mit gondoltál róla? Nos, én egyszer rákérdeztem, miért ezt vette fel? A válasz az volt, hogy mezítláb nem tartja higiénikusnak egy lábbeli használatát, zokni meg csak ilyen van, még ha elég sután is néz ki. Attól pedig kirázza a hideg, hogy a fiatalok mezítláb bújnak a cipőjükbe. Nos, épp nyár volt, én pedig cipőben voltam, egy olyan zoknival, ami nem látszott ki a cipőből. Rá is kérdeztem, hogy mit gondol erről. Egy kicsit visszafogottabban közölte, hogy csodálkozik is rajtam, hogy képes vagyok átvenni ezt a gusztustalan mezítlábas szokást.

Persze gyorsan kiderült, hogy szó sincs erről. Mit ahogy az is, hogy emberünk, első reakciója alapján nem is tudott a szár nélküli titokzokniról, majd némi gondolkodás után eszébe jutott, hogy látott már olyat más lábán, de valahogy nem figyelt fel rá.  Mert azt szokta meg, amit visel, ilyet hordott apja, nagyapja, ez a ZOKNI. Így, a titok zoknit, amit látott másokon, igazából észre sem vette.

Vagyis ez az ember

• nem igazán érzi jól magát az adott helyzetben,
• érzi, hogy jó lenne változtatni,
• látja is a lehetőséget,
• ám mivel jelen van egy rögzült minta, ami gátolja a változásban,
• a lehetőség számára észrevétlen marad.

Így aztán gyorsan jön a válasz, ami akár ismerős is lehet:

• Én már ebben a korban nem tudok változni.
• Öreg fát nem lehet átültetni.
• Az újdonság nem nekem való.
• Jó ez így, ezt már megszoktam.
• Jó ez így, legalább tudom, mire számítsak.

A változásával szembeni ellenállásunkat nagyon könnyű rögzíteni. Egyszerűen azért, mert van mögötte egy millió éves közös tapasztalat, közös emlékezet is.

JÁRT UTAT A JÁRATLANÉRT EL NE HAGYJ!

Amikor még a természetben, a természettel együtt éltünk, a szó legszorosabb értelemben az életünk, sőt akár a törzsünk léte is múlott azon, hogy a megszokott dolgokon ne változtassunk. Ha bevált egy ösvény, mert kerülte a ragadozók vadászterületét, ajánlott volt azt használni. Ha ismertük a bölények vándorlási útját és a zsákmányon múlott, hogy a törzsünk túléli-e a telet, nem volt tanácsos másutt vadászni.

Az elmúlt 200 évben azonban kezdett minden felgyorsulni. Nem lineárisan, exponenciálisan. Míg nagymamám ugyanazokat a zenéket hallgatta egész életében, ugyanazok a színészek voltak, akiket látott, és a TV volt az egyetlen korszakalkotó újítás az életében (persze a háború és a forradalom is ott volt), addig nekem már minden negyedévre jut egy olyan újdonság, amit néhány hónappal azelőtt el sem tudtam volna képzelni és teljesen átalakítja a megszokott életem. Lehet ez egy világjárvány, egy IT újdonság, új munkahely, hivatás, elvrendszerek, az élet szinte minden területe.

A változás és az ezekkel járó, elénk álló kihívások az életünkben folyamatosak, ám a belénk rögzült kollektív emlékezet nem tudja ezt ilyen tempóban lekövetni. Még mindig szeretnénk a jól megszokott dolgokhoz ragaszkodva, azokat alkalmazva élni az életünket, miközben látjuk, hogy akár 60 évesen is új dolgokat kell adaptálnunk, ha úgy tetszik megtanulnunk. Gondolj csak arra, ahogy a nagymami csetel a tőle távol élő unokájával egy okostelefonon, amit csak e miatt vett meg 68 évesen.

ÁM AMI RÉGEN AZ ÉLETÜNKET MENTETTE MEG, MA AKADÁLYOZZA AZT.

És hát a gyermekkorban megtapasztalt hiedelemrendszer mélytudat szinten rögzül. Ez a rögzült minta pedig a változásával szemben egy gátlást alakít ki, ami miatt gyakran még a változás lehetőségét sem látjuk meg. pl. a titokzoknit.

A VÁLTOZÁSSAL SZEMBENI ELLENÁLLÁS KIALAKULÁSA

Olvastam egy történetet, ami arról szólt, hogy egy kislány, amikor látja, hogy az anyukája a sonkának levágja a két végét és úgy teszi be a hatalmas főzőedénybe, megkérdezi tőle, hogy miért vágja le a sonka végeit. Mire az anyuka meglepődik, elgondolkodik és azt mondja: “Nagyanyádtól tanultam, ő is mindig így csinálta”. Elmegy hát a nagyihoz és őt is megkérdezi. A nagyi is sokáig törti a fejét, de nem tudja, végül ő is hasonló választ ad: “Anyukámtól tanultam, mindig így csinálta”. Elmegy hát a kislány a dédihez, aki csak rámutat a kicsi fazékra, amit már vagy 50 éve használ és azt mondja: “Hát mert ebbe a kis fazékba másképp nem fért bele.”

Szóval apró gyermekként a szűk környezetünk határoz meg bennünket. A létünk attól függ, hogy be tudunk-e oda illeszkedni, megfelelően reagáljuk-e le a felénk érkező ingereket és ezekkel megfelelően tudjuk-e közölni a saját igényeinket, mint pl: etess meg, tegyél tisztába, melegíts meg, vegyél fel. Kezdetben ráadásul kíváncsiak vagyunk, mindent fel akarunk fedezni, jó esetben sokat kérdezünk.

A kérdéseinkre kaphatunk ilyen válaszokat:

• így szoktuk,
• ez a jó,
• rendes ember így csinálja,
• ez is csak egy idióta új hóbort,
• járt utat a járatlanért el ne hagyj,
• a régi szép időkben…,
• az volt az igazi,
• a megszokottnál nincs jobb,
• mindig is így csináltuk és ez bejött,
• nem lehet állandóan újat tanulni, vagy csinálni,
• ha 40 éves korodig nem érted el, amit akartál, már nem is fogod,
• 40 fölött mér nem fog az agy, nem tud újat megtanulni,

aminek hatására könnyen rögzülhet bennünk egy olyan tudattalan minta, amivel elutasítjuk a változásokat és ragaszkodunk a jól beváltnak vélt szokásainkhoz, még akkor is, ha az már láthatóan nem jó irányba visz, károsan befolyásolja az életünket.

• Valaki elutasít egy ajánlatot, ami egyébként a vágyott lehetőség számára, mert azt tanulta, hogy ugyanott kell végig dolgozni, az a dicsőség.
• Valaki olyan párkapcsolatban él, ahol csak marják egymást évek óta, a gyerekek is állandó feszültségben élnek, mégis inkább az alkohol felé fordul, mert az tanulta, hogy a gyerekről gondoskodni kell és a házasság egy életre szól, ha nem tart ki, az szégyen.
• Valaki 40 körül arra eszmél, hogy amit eddig csinált az már nem vonzza, és akár tudja is mit csinálna szívesen, de inkább vesz egy új autót, motort, vagy elkezd esti bulikba járni, ahelyett, hogy az új hivatását, karrierjét kezdené építeni, mert azt tanulta, hogy 40 fölött már nem lehet semmi újba kezdeni, semmi újat tanulni, úgysem képes rá.

Láthatod, hogy kismillió úton tudunk eljutni odáig, hogy ügyesen lebeszéljük magunkat a változásról és egy olyan életet éljünk, ami nem okoz örömöt sem nekünk, sem a környezetünknek. Ráadásul, amikor elkezdjük megmagyarázni, hogy miért utasítjuk el a változást, akkor nem ezeket a tudattalan mintáinkat vesszük elő, hiszen azért tudattalanok, hanem az ezek alapján felbukkanó érzelmi reakcióinkkal valami elfogadható indokot találunk, ami megnyugtat, hogy jól döntöttük.

De akkor mi a megoldás? Egyáltalán van megoldás?

A jó hírem az, hogy IGEN, VAN MEGOLDÁS!

JÁRT ÚTRÓL A JÁRATLANRA KÍVÁNCSI FELFEDEZŐKÉNT

Amikor érzed, hogy változást akarsz, akkor ezt érdemes úgy tenni, hogy azzal másnak ne okozz sérülést (pl. a társadnak, gyermekeidnek, kollégáidnak). Az AnaLog módszer profi támogatód ebben a változásban.

Az AnaLog módszer segítségével a tudattalan mintákat tudod feloldani és az érzelmi reakcióidat úgy átalakítani, hogy azzal harmóniába kerülj és el tudd kezdeni a számodra örömet jelentő életet élni. A változásokra nyitottá válsz legyél akár 30, akár 60 éves. És bár maga a változás nem feltétlenül kell, hogy bekövetkezzen, azzal, hogy nyitottá válasz befogadni az információkat és képessé válasz önmagadról, az érzéseidről is megfelelően kommunikálni, a környezetedben is azonnal elkezdődik egy változás.

• A gyerekeid már nem hisztiznek, és nem követelőznek,
• a kollégád már nem tesz idegesítő megjegyzéseket,
• a munkahelyeden elismerő visszajelzéseket kapsz,
• a társad kedves veled, figyel rád,
• rájössz, hogy nem kell a motor, eladod és inkább befektetsz egy tanfolyamba, ami segít beindítani a vágyott hivatásod.

Elindul benned egy gyermekkorból ismerős kíváncsiság a világról. Már nem kell ahhoz sután kinézned, hogy észre vedd a titokzoknit, már nem kell ahhoz másoknak nyomkodni az érzékeny lelki triggereid, hogy meglásd mire érdemes figyelned, hogy az életed számodra örömteli és harmonikus útján haladj.

Az AnaLog módszer egy igazán hatékony támogatás.

==============

Kapcsolódó cikkek:

Párkapcsolat – Érzelmek – Feldolgozás

Az elefánt, az EQ és az örömteli élet

==============

Az AnaLog módszerről bővebben olvashatsz itt: AnaLog módszer

IDŐPONT FOGLALÁSHOZ KLIKKELJ IDE: Online időpontfoglalás

Iratkozz fel a Cacirasz – AnaLog módszer Facebook oldalunkra, ahol aktív közösségünk tagja leszel, így az elsők között értesülsz eseményeinkről!

Iratkozz fel az RBTErápia Youtube csatornánkra, ahol hasznos videókat találsz és az elsők között értesülsz, ha új videót teszünk fel.