Mindannyian szeretnénk sikeres és boldog életet élni. Ám tudjuk, mikor vagyunk valóban boldogok, mit jelent számunkra a személyes boldogság és siker, vagy csak egy kívülről támasztott boldogságképnek akarunk megfelelni? És tudjuk, hogyan érjük azt el? Nos, ebben a cikk sorozatban ezekre a kérdésekre keressük a választ azok között a keretek között, amit ez megenged.

KORLÁTOK, AMIKET ÉSZRE SEM VESZÜNK

Cikksorozatunk előző részében arról írtam, hogy mi az a néhány pont, amit meg kell valósítanunk a világhoz való hozzáállásunkban, a szemléletünkben ahhoz, hogy ELÉRHESSÜK A CÉLJAINKAT, TELJESÍTHESSÜK A VÁGYAINKAT.

A továbbiakban az egyes pontokat kicsit jobban kibontom, bízva abban, hogy így emészthetőbb lesz számodra és közelebb visz téged ahhoz, hogy boldog, sikeres életet teremts magadnak.

Tudom, hogy jó úton vagy, hiszen olvasod ezt a cikket és ez azt jelenti, hogy foglalkozol az életeddel, szem előtt tartod a személyes fejlődésedet és tudod, hogy a boldogságodért, a sikereidért tenned kell. Büszke vagyok rád.

Nekem korlátaim?

Most tehát következzen a harmadik pont, amiben a KORLÁTAINKRÓL beszélgetünk egy kicsit.

Ugyanis lehet, hogy nem hiszed, mert annyira észrevétlenül van jelen, mégis

==============

RENGETEG KORLÁTOT ÁLLÍTUNK önmagunk elé.

==============

Hogy ezt jobban átlássuk, először is nézzük meg mit értünk saját korlátokon, korlátozó hiedelmeken. 

Életünk során a mindenkori képességeink és lehetőségeink kiaknázását akadályozó saját szemléletünk, gondolkodásunk és cselekvésünk tartozik ide függetlenül attól, hogy ennek tudatában vagyunk-e.

Először is nagyon fontos, hogy nem valamiféle külső körülményről, külső kényszerről beszélünk, hanem olyan nézőpontokról, olyan hiedelmekről és cselekvésekről, amelyek a mi döntéseinktől függenek, csakis rajtunk múlnak.

Ezek lehetnek azok, amikor

• valamiről úgy hisszük, hogy nem vagyunk rá képesek, soha nem tudjuk elérni, vagy megtenni;
• ebből kifolyólag aztán nem engedjük meg magunknak az álmodozást a tervezgetést, a célok megfogalmazását;
• valamilyen folyamatnak, akár egy vágyott állapot, egy cél teljesülésének is csak egyetlen járható útját engedjük meg, ehhez ragaszkodunk és minden más lehetőséget eleve kizárunk.

Persze erre lehet mondani, hogy rendben, ez az, amit én tudok befolyásolni, de ott van az a sok külső körülmény, ami kényszerít engem ezekre, amik eleve nem engedik meg nekem, hogy azt tegyem, amit szeretnék, hogy meg tudjam valósítani az álmaimat.

Ki emeli a falakat?

==============

Ahogy a környezetünket látjuk, ahogyan az eseményeket megéljük, az csakis a mi belső világunk kivetülése, az, ahogyan szemléljük és kódoljuk a környezetünket.

==============

Gondolj csak arra, amikor azt mondjuk, és mindenfelől azt halljuk, hogy válság van.

Erről rögtön az juthat eszedbe, hogy elbocsátások lesznek, nő a munkanélküliség, jön a szűkösség és a pénz kevesebbet fog érni, meg kell húzni a nadrágszíjat. Közben pedig, ha jobban szétnézel, a válságnak mondott időszakokban is rengetegen lesznek a semmiből rövid idő alatt gazdagok, indulnak sikeres új vállalkozások, bukkannak fel új gazdasági, piaci irányzatok. Ugyanis ez egy változás és aki tud a változással együtt változni, akár új dolgokat megtanulni, akár új lehetőségeket beengedni és kihasználni, azok növekedésnek indulnak. Akik a változásra félelemmel és a régi dolgokhoz való ragaszkodással reagálnak, azok elvesznek.

Márpedig világ egyre gyorsabban és egyre több területen változik.

Itt van a 2020-ban kezdődő Covid bezártság. Sokan elveszették a munkájukat, de nagyon sokan teljesen új alapokra helyezték az életüket és sikeresen gyarapodtak ebben az időszakban. Éttermek, akik gyorsan áttértek a házhoz szállításra, bővítették az üzletüket. Akik ezt nem tették meg, bezártak. Emberek, akik gyorsan elsajátították az online világ alapjait, és új képességekre tettek szert, gyarapodtak, míg akik ezt nem tették, könnyen munka nélkül maradtak.

Vagyis az, hogy egy külső körülményt hogyan élünk meg és mit hoz számunkra, csakis azon múlik, hogyan szemléljük, mire fókuszálunk. Az akadályokat látjuk magunk előtt, vagy a lehetőségeket, a megoldásokat keressük.

Biztosan volt már veled is olyan helyzet, amikor valamit kerestél, vagy valamin folyton járt az eszed. Mondjuk azon gondolkodtál, milyen lesz, amikor gyermeked lesz, és mindenhol kis gyerkőcöket láttál. Vagy akartál venni egy kiszemelt típusú új autót és mindenfelől ilyen autók jöttek veled szembe.

==============

Amire fókuszálsz, amin a figyelmed van, azt látod meg a világból. Legyen az jó, vagy rossz számodra.

==============

A korlátainkat mi állítjuk.

CSAKIS MI.

Persze régen sokszor felháborodtam, hogy hogyan lenne ez LEHETSÉGES, amikor a világ, ami körülvesz, eleve bekorlátoz mindenben. A körülmények áldozata vagyok. Ismerősen hangzik?

Ez a gondolkodás mindaddig igaznak tűnhet, amíg meg nem érted, hogy

• az univerzum mindig egyensúlyra törekszik,
• mindig mindened megvan, a rendelkezésedre áll,
• mindig azt vonzod be, azt látod meg a világból, amire ráhangolódsz, amin a figyelmed van, mert a gondolat rezgés és energia.

Ahogy ezt megérted rájössz, hogy a korlátaid teremtője is te magad vagy, csak eddig nem tudtál róla.

Ki akarná önszántából szabotálni az életét?

Tulajdonképpen amíg nem figyelünk tudatosan azokra a dolgokra, aminek a során a fókuszunk nem a nekünk kedvező célokon van, egy kalitkában élünk, és a kalitkánk rácsai a saját elménk által emelt korlátok. A lehetőségeket pedig kívülre zárjuk. Így ha valamit nem tudunk elérni, ha valami nem sikerül, annak az oka, hogy ELEVE BEKORLÁTOZTUK AZ ESEMÉNYT.

Van egy jó hírem! Mivel ezeket a korlátokat az elménk alkotta, BÁRMIKOR LE IS TUDJUK AZOKAT BONTANI. Csakis mi, akik emeltük. Ahhoz, hogy ezt megtegyük, meg kell értenünk és el kell fogadnunk, hogy miért is kezdtük a korlátainkat észrevétlenül felépíteni és mögé helyezni önmagunkat.

==============

Az a környezet, amiben felnőttünk, amiben szocializálódtunk, adott számunkra egy látásmódot a környezetünkről, a világról. Ezzel együtt elhelyeztük magunkat valahol ebben a rendszerben. Ez lett a magunkról és a környezetünkről alkotott képünk.

==============

Ezek a hatások kondicionáltak bennünk teljesen természetesnek és magától értetődőnek tűnő reakciókat, mivel ezek adtak pozitív, vagy akár negatív megerősítéseket, hogy amit teszünk az jó nekünk, összhangban van a környezetünk elvárásaival. Így alakítottuk ki azt a hiedelemrendszert, ami meghatározza a külvilág hatásaira adott spontán reakcióinkat. Ám épp ezek adják azt a rendszert is, ami a ketrecünket felépíti.

Elhisszük, elfogadjuk és azonosítjuk magunkat azzal az egyetlen nézőponttal, amiben felnőttünk, mert ez ad biztonságot, ez fejezi ki a valahová tartozás érzését.

Hogyan törjünk ki a falaink mögül?

Képessé kell válnunk arra, hogy más szempontokat is meglássunk, hogy más nézőpontból is meg tudjuk vizsgálni és figyelni az eseményeket.

Na de hogyan?

Amikor valamiről döntünk, amikor valamiről véleményt formálunk, a belénk rögzült hiedelemrendszer, a világhoz való hozzáállásunk szerint és alapján tesszük.

Például, ha látsz egy drága luxusautót, pontosan úgy reagálsz rá, ahogy a hiedelemrendszered, a pénzről megtanult és beléd ivódott nézőpontod engedi. Biztosan megjelent előtted egy kép és hozzá a gondolataid. Idézd fel mik voltak ezek!

Ezek válaszok. Válaszok egy adott szituációra az adott helyzetünk szerinti nézőpontból, a belénk rögzült elveink alapján.

Na most képzeld el, hogy bármilyen választ is adtál, most egy kérdéssel zárod ezt le. Például, ha azt gondoltad, hogy milyen jó lenne egy ilyen kocsi, akkor tedd fel a kérdést, ami elvezethet oda: Mit kell tennem azért, hogy legyen egy ilyen autóm? És lehet-e még bármi jobb?

És a kérdések után nem adsz választ. Hagyod, HADD MENJEN!

A kijelentés és a kvantikus ugrás

A hétköznapokban többnyire minden problémára megoldást akarunk találni. Azonnali, lehetőleg megnyugtató megoldást, különben teljesen szétesik és bizonytalanná válik a világunk.

Ez teljesen érthető. Gondold csak el, hogy az őseid millió évekig éltek abban a környezetben, ami számukra nem volt annyira barátságos, mint a mostani. Ha felmerült egy probléma, az többnyire magával a létfenntartással, az életben maradással volt kapcsolatos. Betört egy ragadozó a barlangba, nem sikerült elég mamutot levadászni, hogy kihúzzák a következő csorda érkezéséig, rájuk támadott egy másik törzs és még sorolhatnánk.

Ebben a helyzetben azonnal dönteni kellett, mert a törzs léte, volt a tét. Üss, vagy fuss! És ez a millió évig belénk ivódott reakció a problémákra már genetikailag öröklődik, ezzel születünk. Ezt nem lehet csak úgy kitörölni, mert most hirtelen felgyorsult és megváltozott a világ. Az evolúció nem ilyen tempójú.

==============

Tehát az ösztönös reakciónk egy adott ingerre az azonnali válasz. Csak egy válasz. Ezzel ugye beszűkítettem a lehetőségeket?

==============

Most képzeld el, hogy a legmodernebb tudomány, a kvantumelmélet szerint egy kvantikus ugrás során, amikor egy részecske minden átmenet nélkül egy adott energiaállapotból egy másikba kerül, minden lehetséges utat bejár. Az alatt a felfoghatatlanul apró időszelet alatt megkerüli az univerzumot, csak a két pont közötti legrövidebb úton halad, elmegy a Holdra és visszajön, végtelen számú, minden lehetséges utat bejár. Bohr, a kvantumelmélet egyik atyja szerint, aki azt mondja, érti a kvantumfizikát, az biztos nem érti.

Na most, az idegszálaink nem érnek ám össze, van köztük egy apró rés, amit szinaptikus résnek hívnak. Ezeken a szinapszisokon keresztül az egyik idegszál átadja a másik idegszálnak az ingereket az úgynevezett neurotranszmitterek segítségével. Vagyis ezekben a szinaptikus résekben közlekednek azok az ingerek, amik alapján a döntéseinket meghozzuk és ezek a rések pont olyan távol vannak egymástól (micsoda véletlen!), ami ideális a kvantikus ugráshoz.

Vagyis, ha szakítok az esetek túlnyomó részében ma már felesleges üss, vagy fuss reakció hatására hozott, az események kimenetelét erősen bekorlátozó döntések, válaszok meghozatalával és inkább kérdéseket, mégpedig nyitott kérdéseket teszek fel, ezzel mintegy esélyt adok arra, hogy a számomra legkedvezőbb megoldáshoz jussak el.

Tehát a lényeg: ÉLJÜNK NYITOTT KÉRDÉSEKBEN!

A helyzetünkre adott reakcióink sose válaszok legyenek!

Legyenek mindig olyan kérdések, amikre bármi lehet a válasz és hagyjuk, hogy az majd egyszer megérkezzen hozzánk!

==============

A válaszok korlátoznak, falat emelnek.

==============

Ha van egy kérdésre egy konkrét válaszom, akkor azzal bekorlátozom a kérdéssel érintett esemény kimenetelét. Megölöm és elzárom a többi lehetőséget.

Hiszen egy kérdésre végtelen válasz lehetséges és mind lehet jó.

• Mi lenne, ha kinyitnánk a lehetőségek végtelen tárházát és kérdeznénk?
• Mi lenne, ha elhinnénk, bármit is teszünk az adott pillanatban, az mindig a lehető legjobb, és megkérdeznénk az univerzumot: mi lehet még ennél is jobb számomra?
• Mi lenne, ha kinyitnánk a lehetőségek végtelen tárházát önmagunk előtt?

Ehhez persze szükséges

• megérteni a kiegyenlítődés elvét,
• látni a vonzás törvényét,
• hinnünk önmagunk erejében,
• és tudni köszönetet mondani, hálát adni azért, amink van.

Ezekről a pontokról rövidesen több posztban részletesen fogok írni. Iratkozz fel a Hírlevelünkre, hogy értesülj róla, vagy látogass vissza az oldalunkra és keresd az InfoTér cikkei között!

==============

Ha úgy érzed változtatnál, de nem tudod hogyan kezdd el, ha nem hiszel magadban, ha valahol elakadtál, KERESS BÁTRAN, ÖRÖMMEL SEGÍTEK személyiségfejlesztő folyamatokkal, coach konzultációkkal, és még számos hatásos technikával.

ITT MEGTALÁLSZ: Cacirasz Életmód Centrum

Iratkozz fel a Cacirasz Facebook oldalunkra, hogy aktív közösségünk tagja legyél és azonnal, az elsők között értesülj egy új posztról!

Iratkozz fel az RBTErápia Youtube csatornánkra, ahol hasznos videókat találsz és az elsők között értesülsz, ha új videót teszünk fel.